Betonpanda

Divat, zene, rosszindulat.

Betonpanda@Facebook

2kerék

Ezek vannak

80-as évek (4) 80 as évek (15) 90 es évek (10) accesoires (32) amerika (42) archiv (4) avantgárd (3) ázsia (6) baba (7) bemutatók (46) burberry (5) celebriti (68) chanel (8) christopher bailey (3) cipő (19) couture (5) csunya (44) cukimuki (69) divat (240) divattervezők (103) dizájn (16) ékszer (3) félisten (7) fesztivál (15) film (25) fotó (82) franciák (15) frizu (6) fúúúj (22) gagyiság (48) glamour (18) grafika (3) gusztustalan (10) holiday (16) hurrá (42) id (3) ideg (11) ikon (28) illusztráció (9) információ (45) jesuisbelle (7) jó dolog (80) kabát (3) kalap (3) karl lagerfeld (11) kedvenc (15) kelis (3) kiállítás (20) kinga (6) klasszikus (11) klip (75) koncert (20) kortárs művészet (14) london (24) madonna (6) magazin (52) magyar (54) manolo (3) marc jacobs (13) maxigáz (3) milano (5) mjúzik (98) modellek (112) news (12) new york (28) olivier theyskens (5) orosz (5) oscar (3) paris (12) parti (31) pasi (4) reklám (3) rögvalóság (28) rossz hír (10) ruha (90) sex and the city (4) stella mccartney (3) steven meisel (9) svéd (4) szép (137) szuper (36) talpalávaló (19) tánc (11) tavasz (9) the room (10) topán (6) trend (9) uk (9) ünnep (3) use unused (5) utca mocska (5) valentino (7) vélemény (29) vérhalálszenvedés (4) versace (7) vicces (62) vogue (29)

Utolsó kommentek

  • Németh Roland: nem tudom hogy miért nem szereted a kelta lányokat mert azok nagyon is szépek. nekem kelta csajom ... (2014.10.28. 21:27) Girls I do adore #6
  • Tumblr Banner Maker: Kell is az kell is az. De hova tünt, mert már nem találom sehol? AZtirja nem található (2014.07.06. 14:47) Tumblr
  • G_P: Nos, a legkülönösebb számomra az, hogy pont te, mint a fiatal, magyar, fővárosi, modern értelmiség... (2011.01.23. 14:44) Norvégia 7+1 pontban
  • **Anna**: sajnálat...:( (2010.05.19. 00:49) A hét zenéje: Rambling Man
  • tomaki: hát akkor Isten hozott az újságírás világába, kívánok hozzá sok sikert, jó időben jó ihletet, és, ... (2010.04.14. 22:31) A hét zenéje: Rambling Man
  • Utolsó 20

Párizs

2008.09.02. 10:09 | betonpanda | 6 komment

Életemben először 14 éves koromban jártam Párizsban, de csak egynapos kitérő volt Angliából hazafele. Akkor valami eszetlen oknál fogva nem voltam hajlandó felmenni az Eiffel-toronyba; egy osztálytársam beleejtette a szemüvegét egy szökőkútba, amit az rejtélyesen elnyelt; a Louvre-ban kopogó szemekkel kóvályogtam órákig, és mikor végre találtam egy kávézót, az értetlen gárszón forró csokit hozott nekem croissant helyett; a barátnőim rávettek egy kövér és idegesítő fiút, hogy halálra rémisszen, amidőn rámveti magát; aztán dekkoltunk még fél éjszakát egy buszparkolóban, hogy végül 80-an utazzunk haza a 40 személyes buszon. Érzékeny kamaszlelkemet ez olyannyira megviselte, hogy jó darabig a közelébe se kívánkoztam.

Na de most! Volt 5 napunk, hogy felfedezzük a várost, ami, mint kiderült, még mindig iszonyatosan kevés. Ráadásul, bár buzgott bennünk az ifjonti hév, az iramtól minden este visszérgél-reklámokat megszégyenítő módon fájtak a lábaim, a járásom a végén már cseppet sem volt nőies.

A kaland, avagy tortúra persze most sem maradt el, tanuljon mindenki a hibáinkból! A hotelba érkezéskor kiderült, hogy ez valójában alsó kategóriás diákszálló, továbbá, hogy a mottójuk "ágyat biztosítunk, szobát nem". Ez azért ért minket kissé váratlanul, mert előtte kb. hatvanszor odatelefonáltunk, hogy megvan-e a foglalásunk a szobára, és a válasz mindig igen volt. A recepciós azt mondta, reggel menjünk vissza, mert felszabadulhat egy kétszemélyes. Addig is, szoba az ötödiken, lift nincs. Kezdett felhősödni a tekintetem (utálom a váratlan helyzeteket), mire a hölgyemény vigasztalásul hozzátette, szép lesz a kilátás - igen, a szemközti ház tetőszerkezetét nagyszerűen lehetett tanulmányozni.
A hat fős, emeletes-ágyas padlástérben már ott tanyázott egy félős francia rokkerpár, később a maradék helyre is jöttek. A zuhanyzóban a falon 20 másodpercenként nyomogatni kellett a csapot, hogy jöjjön víz, eléggé megnehezítve a dolgot. A WC-ben nem volt mosdókagyló. Az ágybetét a leggyengébb szivacs, namost ha valamire kényes vagyok, az az éji nyugalmam. Nem is jutott belőle aznap sok, ha D fordult egyet fölöttem, felébredtem, a lépcsőházban egyfolytában csapkodtak meg ordibáltak, hülyeségeket álmodtam, éjszaka pedig vihar volt és meggyőződésem, hogy 100 méteres körzeten belül csapott valahova a villám.
Másnap korán újult reményekkel megrohamoztuk a recepciót, de sajnos a szobából még nem csekkoltak ki, és foglalás nem lehetséges. 10-kor, 11-kor sem tűntek még fel a lakók; akkor már jócskán a nő agyára mehettünk, de megígérte, felhív, amint lesz fejlemény.
Elmentünk inkább a Gare de Lyon állomásra, hogy lerendezzük a Reims-be foglalt vonatjegyeinket. El is kezdtük magyarázni a problémát az angolul sajnos csak korlátozottan értő pénztárosfiúnak, miszerint már neten megvettük a jegyet, csakhogy a fizetés gombra kattintva hibaüzenet jött elő, visszaigazoló emailt nem kaptunk, a kártyáról viszont levették a pénzt. Gondoltuk, menni fog ez, mint a karikacsapás, benne kell, hogy legyünk a rendszerben. Hát nem! A foglalásunk egész egyszerűen elveszett a kibertérben, és nekünk egy sms-bizonylatunk volt összesen.
Itt kezdődött a huza-vona, ha egy órán keresztül nem ezzel szaroztunk, akkor egy percet se. Mondtuk, hogy vagy adjanak új jegyet, vagy vissza az árát. De ez nem ilyen egyszerű: újra kell jegyet vennünk ahhoz, hogy visszakapjuk a pénzt (???). Ok, vegyünk. De drágább lesz. A nénikétek térde kalácsát már! Szerencsére(?) kiderült, hogy nincs is már hely abban az időpontban, nekünk máskor nem jó, bukóvári. A fiú ekkor már nagyon izzadt, további 20 percébe telt kitölteni valami reklamációs űrlapot és mondta, visszautalják a pénzt. (Egyébként tényleg visszautalták, 10 euróval többet. Azért hogy is mondjam: ez egy gyenge pontja lehet a TGV-nek, mármint azt az sms-t akár egy haver is összetákolhatta, és akkora összeget hazudhattunk volna, amit nem szégyellünk. Szóval ha valakinek van ehhez mersze, fapofája, ideje és idegrendszere...)
Ezután jeleztem utánfutómnak, hogy találjunk ki B-tervet, mert én a hostelben 1. nem bízom, 2. nem szeretnék ilyen körülmények közt maradni, 3. sok lesz már az izgalomból gyenge szívemnek. Úgyhogy sebtében netkávézóban foglaltunk hotelt, és milyen jól tettük, mert a tetű hostel fel nem hívott volna, hogy mégsem szabadult fel a szoba. Az új hotelban egyébként semmire nem volt panaszunk, csak 2x elromlott a légkondi, és reggelre odafagytunk az ágyhoz.

Az időjárás inkább volt őszi, mint nyári, ami hőmérséklet szempontjából remek, csapadék szempontjából nem annyira. Az Eiffel-torony és az Invalides közti sétánkon például annyira durván zuhogott, hogy bemenekültünk egy telefonfülkébe. Az ott töltött 20 percben kaptam az alkalmon, és felhívtam minden rokonomat. :D

Nem untatnék senkit azzal, hogy leírom, miket néztünk meg, vannak erre remek útikönyvek, mindenki kiválasztja a fogára való látványosságokat. Azt meg mindenki tudja, hogy a franciák semmit nem apróztak el, minden bődületesen nagy és mindenhol turisták erdeje. Nekem a legjobban  a különféle kertek/parkok és persze Versailles tetszett. (Azt hiszem, tudom ki lehettem előző életemben...) Nem sejtettük, hogy a kastélyba jutáshoz nagyjából 4-5 órás várakozás szükséges, életemben ekkora sort még nem láttam. Úgyhogy azt passzoltuk, és "csak" a kertbe mentünk, de ott is minden nehézség nélkül kujtorogtunk 4 órát, elképzelhetetlenül, befogadhatatlanul óriási, valami 800 hektár. Szóval a következő etapban Versailles-ra biztos külön napot szánok. Ez itt csak egy csücsök.

Kiállítás és múzeum is annyi van, amivel Dunát Szajnát lehetne rekeszteni. Én kettőről szeretnék beszámolni, az egyik a Valentino életmű-kiállítás. Ez egy olyan dolog, amire minden divat iránt érdeklődő embernek kötelező lenne elmennie, akár szereti a Valentino stílust, akár nem. Én nem annyira, bár akadt néhány ruha, amiket zsebretettem volna... De mint ruhatörténeti lecke tökéletes, leesik az ember álla, amikor felfogja azt a hihetetlen mértékű kézimunkát, ami ezekbe a ruhákba belemegy. Külön műhely foglalkozik a gyöngyözéssel, a hímzéssel, a bársonyokkal, stb. Sajnos a hozzátartozó szöveg csak franciául volt, nem is értem, mit gondoltak, hogy a divat fővárosába vándorló nemzetközi tömegből ez senkit nem érdekel? Pedig nyilván kiegészítette és magyarázta volna a látványt némileg.
A másik Richard Avedon fotográfuslegenda tárlata a Jeu de Paume-ban. Ez az egész párizsi ott-tartózkodás abszolút csúcspontja volt, élményügyileg. Ahogy belépsz, a híres elefántos divatfotó adja meg a lökést. És azt kell mondanom, ezeknél a képeknél igenis a méret a lényeg. Mármint, a Lélek és test képeinél sokszor sajnáltam, hogy nem nagyobbak (pl. Helmut Newtontól a Jönnek! - persze tudom, szűkös anyagi keretek). De amikor Avedon portréi életnagyságon felüli méretben mutatják neked az amerikai nyugat valóvilágát vagy az olajmunkások körme alól életük végéig ki nem kaparható piszkot, az teljesen más dimenzió. Szeptember 27-ig látható, kötelező kör.
Dovima és az elefántok, 1955

Ami a ruhákat és a párizsi nőket illeti, valószínüleg én jártam rossz helyeken, mert nem igazán vettem észre, hogy olyan túlzottan sikkesek lennének. Bár kétségtelenül ritka az ordító ízléstelenség, mégsincs semmi extra. A luxusboltok utcájából egyenesen úgy menekültem, kicsi vagyok én még ehhez, bemenni úgysem merek, akkor meg nézegethetem a Vogue-ot inkább. Arról nem beszélve, hogy amikor el kellett vinnem valamit a Prada irodájába, a rém elegáns és kimért (gondolom tetőtől talpig Pradába öltözött) asszisztens láttán majdnem szörnyethaltam saját jelentéktelenségemtől.
Amit sajnáltam, hogy a Kiliwatch felé (64 rue Tiquetonne) csak vasárnap este vetődtem, persze minden zárva, pedig azon a környéken jó kis boltok voltak. És ha nem költekezünk, mint valami grófok, akkor lett volna pénzem megvenni egy szuper könyvet a Pompidou könyvesboltjában, de erre mondják, hogy késő bánat, ebgondolat. Egy klassz cipőt azért újítottam 37 euróért, íme :D

Egyéb: a párizsi metró semmivel sem bonyolutabb, mint a londoni. Kell egy térkép (a pénztáraknál lévő turistatérkép teljesen jó), meg kinézi az ember, melyik irányba akar menni, aztán figyeli a táblákat.
A többség tényleg tud angolul, semmi bunkóságot nem tapasztaltam.
A Sacre Coeur környékén óvakodjon mindenki a feka árusoktól, mert 1 pillanatig nem figyelsz oda és már rádfonják a karkötőt, amit ki akarnak fizettetni.
Sok a hajléktalan, de Budapesttel ellentétben ők a metróban is ott vannak, a peronon alszanak, az aluljáróban mosakodnak, stb.
Végezetül, a francia reklámipar gyöngyszeme. Anyám borogass!

 

A bejegyzés trackback címe:

http://betonpanda.blog.hu/api/trackback/id/tr92612565

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gonzotomi · http://postit.blog.hu 2008.09.02. 14:12:30

fasza lehetett.. a reggeli* kávémhoz végigolvasva egész utazós hangulatban indul a nap :)

gallianori 2008.09.02. 17:19:04

ilyen cipőt akartam tavasszal. feltúrtam érte Pestet, de sehol nem leltem meg... :/
örülök, h jó volt a Valentino és az Avedon.

betonpanda 2008.09.02. 17:52:55

nori: most biztos lesz itthon is dögivel...

eclectic 2008.09.09. 20:03:55

nem a "párizs"-ra válasz,csak nem tudtam kicselezni ezt a kommentelés dolgot,de ha még mindig érdekel akkor a budapest feliratú fülbevaló a deákon egy rododendron nevezetű boltban fellelhető 2600 pénzért,ami nem olcsó,de én azért vettem egy feketét(nem bántam meg;))a pontos címet nem tudom,de ha tudod hol van a panton,és a deák felől mész,akkor még mielőtt befordulnál a panton felé,közvetlen előtte lévő utcában egy kávézó mellett találod.pirosban már nem volt...:/ olyasmi cipőt pedig amit te franciaországban vettél majd elvileg lehet kapni a mangoban,az őszi/téli kollekcióban->gallianori ezt neked

eclectic 2008.09.09. 20:05:17

jah!és még egy,ha véletlen nem ismernéd,látogass el a www.art-dept.com oldalra,sztem tetszeni fog...!

denamano 2008.09.12. 13:51:27

oh, Párizs - nagy szerelem. anno nem hozott annyira lázba, mint most.:)
a Valentino kiállítást én Rómában láttam (nem tudom, ugyanazt néztük-e, de szerintem igen). én szeretem Valentino ruháit, és a kiállítás hihetetlenül jó volt, tetszett a koncepciója. egy vmi nagyon szúrta a szemem: a fehér ruhák szöszösek, porosak voltak.:/
amit igazán sajnálok, az a tavalyi Christian Lacroix kiállítás.:( de persze, mint általában mindent, ezt is utólag tudtam meg.
hmm...asszem lassan aktuális egy újabb kiruccanás Párizsba.:)
Címkék: fotó divat kiállítás paris klasszikus információ holiday jó dolog franciák valentino